Igen, nem néztem meg a helyszínt. A Pécsi Nemzeti Színház előtt álldogáltam. Senki nem álldogált ott. Ekkor derült ki, hogy a Zsolnayba kellett volna mennem.
Futás, Tüke busz, tíz perc késés, a beengedő kislány meggyőzése, az első negyedóra elröpült, további öt perc, amíg helyet találtam, és csak kicsit nyikorogtam. Így csöppentem a magyarkanizsai Jel Színház Wilhelm dalok című performanszának kellős közepébe. Ezek után hiteles, ha írok róla? Ugye, hogy nem.
És akkor a benyomásaim, csak úgy. Felelősség lerázva.
Tolnai Ottó versei alapján kapunk egy kis magyarkanizsai hangulatot. Falu bolondjainak lényegét kivesszük, a „lényegeket” sorrendbe tesszük, egységes figurát gyúrunk. Megszületik Wili (Bicskei István). Talán először gyereknek tűnik. Vagy túl öregnek. Vagy naiv bölcsnek. Semmiképpen nem rutinember. Szavainak jelentősége van. Megmosolyogjuk, de figyelünk rá. Bár Tolnai Ottó verseit szavalja, valójában nem szaval. Ezek a szavak Wili szavai. Ő így beszél, így gondolkodik: számára ez a valóság. És Bicskein keresztül mi is beleélhetjük magunkat ennek a valóságnak a szomorú szépségébe.
Mindeközben egy vagy két másik térben történik valami. Hogy mi, az sok kérdést vet fel. Nagy József táncművész-koreográfus hol egy reális térben, hol egy mikrotérben mutat, jelez valamit. Ő egyfajta teremtő és romboló erőt képvisel. Talán tényleg csak rajtunk múlik, hogy bennünk történet születik, vagy a hangulatok összessége okoz bármiféle negatív vagy pozitív hatást. Esetleg annyira távol érezzük magunktól, hogy a Bicskei István által bemutatott figura teljesen függetlenedik ettől a ritmusában ugyanakkor kiszámítható játéktól.
Én mindenképp egységet szerettem volna érezni. Így a papír átszakítása, a porcelán megsemmisítése, vagy az alkotott figurák leöntése egyfajta új lényeget láttat. Szinte magasztosan vezet be a félnótás bölcs gyermeki képzeletének, teremtőkedvének, és rombolásának világába. Mert a naiv infantilizmus képeket alkot, és képeket rombol. Ami megszületik, az rögtön átalakul, vagy teljesen megsemmisül. Ez amolyan furcsa, másképp, és máshonnan látott és láttatot isten-perspektíva. Különböző látószögekből, különböző teremtés-szintekről. Ehhez picit alá kell szállnunk. Persze csak ha akarunk.
Kal Pintér Mihály
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: