E föld befogad, azaz számodra hely. Az Örkény Színház amúgy nagyon beletalált. Bár azok miatt a sokszor ismételt okok miatt távol maradt a Poszt versenyprogramjától, offolva bár, de törve nem remekművel jelentkezett.
Kamenyec Podolski? Mi is történt? Milyen megfontolásból? Kinek a hibájából? Kinek a kárára? Mik a számok? Mik a tények? És mögöttük kik az emberek? Hogy próbáljuk ezt az egészet megmagyarázni több mint hetven évvel később? A Mohácsi testvérek és az Örkény Színház egy előadás erejéig házasságot kötött. Jót, termékenyt. És megszületett az a bizonyos tragikomikus rekviem. A humor szúr, fáj, éles, végletes. Muszáj, nem lehet másképp. A humor sűrít, ráébreszt, pillanat alatt elborzaszt. Megtéveszt. Nevetsz, de nem azért. Szabad, lehet, kötelező. Kis katarzisok nélkül felfoghatatlan, megemészthetetlen. Kritikusan hozzáállni nehéz, nem is kísérlem meg.
„Nincsen számodra hely” – ha nincs erről papírod. Nem vagy állampolgár, ha nincs erről papírod. Nem vagy ember, ha nem felelsz meg azoknak a bizonyos pontoknak. Idegenrendészetileg át leszel szervezve, persze mi nem utálunk, csak ugye a kompromisszum kedvéért… Na de igazán te is köthetnél egy kis kompromisszumot.
Na nem úgy, hogy megásod a saját sírodat, és esetleg belelövünk. Erről szó sincs. Vagy ha mégis, akkor még mindig lehetsz valamiféle idegen testből átalakuló történelmi látványosság. Ha már a születésedet megörökítették, legyen kerek a kép. A katasztrófaturisták jönnek, és megörökítenek. Mondjuk így van esélyed, hogy emlékezzenek rád. Persze lehet, hogy ez a kép nem akkor készült, nem ott készült, sőt nem is készült. Manipuláció, nem fér bele abba a bizonyos történelmi romantikába.
Mert ugye éjjel az omnibusz tetején. Hát ott csuda volt. Neked nem? Ja, neked nem? Te hazudsz! Minden kéz megmosott, én is mosom kezeimet. Valamit valamiért. Téged valamiért. Valamit értem. Téged értem. Vagy ki tudja. A lényeg, hogy nem kell ezt az egészet felfújni.
Egyébként attól, hogy náci a lány, még lehet gyönyörű. Attól, hogy zsidó vagy, még nem kell feltétlen zsidónak lenned. Játszd el, hogy nem vagy az. Játszd el, hogy valami más vagy. Aztán majd jön a papír, hogy a játéknak vége. Aztán mehetsz dolgozni. Dolgozni, azt mondtam? Meghalni. Meghalni? Igen, meghalni. Illetve idegenrendészetileg csökkenni. Csökkenve lenni. Még maradsz elegen. Fuss földön, vagy tizedelődj, ötödölődj, ahogy éppen majd megírják a történészek. Hogy kinek a hibájából? Hát mondom, hogy megírják a történészek.
János, legyen fenn a János hegyen. Kicsürdöngölve lettetek. Megtisztítottak tőletek, szóval most ott a határon túl valami majd csak történik veletek. Lehet, hogy meghaltok. De az már ott lesz. Ott, Deportiában. Az lesz a ti országotok. Hát és ott ugye farkastörvényekkel… de már csak nektek. Az már nem a mi hej de tyutyu tyú dolgunk idebent.
Kormányzó, ellenkormányzó, hivatásos taperoló, motozó, visszaélő, papírosztogató nagy kegyesen, a faágra sem telő csirkevacsora előtt. Valami majd csak lesz, csak el kell indulni. Aztán jöhet egy jó magyaros haláltánc a halottak zenéjére, egy mindenkit eltüntető nagy haláltánc. Csak kényszeresen vigadni, amíg az árnyékotokkal együtt mi is eltűnünk. Mindenki. Egyszer csak idegenrendészetileg teljesen el leszünk tüntetve. Jó kis bűvésztrükk. Sírva kivigadjuk magunkat a világból. Csak ne kelljen odafigyelnünk. Mindenki el lesz táncoltatva. Bárki is találta ki, így lesz. Persze csak idegenrendészetileg ugye…
Kal Pintér Mihály
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: