Nagy divat az egészséges életmód, így mondhatnám, hogy a Madách UPDATE Színház konfliktus-csökkentett repertoárral állt elő. Show van, revü, csillogás, buli, hangulat van. És láthatóan a színészek jól érzik magukat. Az Abba fiúk Mamma Mia! című szuperprodukcióját vette ugyanis repertoárra az Erzsébet körúti show teátrum.
A Mamma Mia! című film sikere tulajdonképpen nem volt más, minthogy az ABBA jó időben, jókor, és jó helyen lovagolta meg a retró hullámot. A világ egyik legismertebb és legsikeresebb svéd diszkó-formációját annak idején nem csak a pezsdítő zenék miatt szerettük, de sokaknak reményt is adott. Ugyanis van arra példa, hogy két kis manócskáért megőrül két bombanő. És akkor jöttek a „bőrlehúzások” a musical, majd a zanzásított zenés filmváltozat. Így aztán mi is részesei lehettünk annak az élménynek, amit Meryl Streep élt át Görögországban. Mindenki nyaralt, Abbát dúdolt, és némi maszatként (filmnek azért kell valami kis tartalom) jött a fércelt sztori, vagyis adott a lány, meg a még dögös, ám korábban még dögösebb mama, az apátlanság, és a lehetséges apák felbukkanása a kicsi lány esküvőjén.
A mama haladó gondolkodású, a lány a kissé konzervatívabb, végül aztán egy titkos meghívás miatt beállít az a bizonyos három férfi, vagyis a lehetséges apák. Előtörténetük mint kisgatya lóg rajtuk. Konkrét konfliktushelyzet nincs. Konkrét nagy rácsodálkozások nincsenek. Mi az, ami van? Poénkodás, amellyel a dalok összeköthetőek. Jó hír, hogy a Madách Színház felülmúlta a filmet. Rossz hír, hogy ez nem azt jelenti, hogy jó előadás született. Jó buli született. Ha egy társaságban valaki elkezd nevetni, valahogy mi is nevetünk. Ha látunk jól bulizni embereket, valahogy mi is jobban érezzük magunkat. Ehhez színházi körülmények között kell a pontos koreográfia, a jól felkészült színészek, énekesek. És egy csipetnyi túlzás, némi giccs. Háborogjon a tenger, süssön hétágra a nap, és vegyük fel azt a görög mosolyt, amely valójában a színpadon kívül talán nem is létezik.
A szereplők közül leginkább a Donnát alakító Gallusz Nikit érdemes kiemelni. Ő elengedte magát. Láthattuk dögös nőnek, negyvenes csajnak, magát elhagyó görög mentalitású asszonynak, vágyakozó exhippinek, vagy épp szorongó anyának. Gallusz Niki lemásolta Meryl Streep lazaságát. Ám a filmben látható slamposság helyett ő mint nagyon dögös, nagyon fiatal anyuka más minőséget hozott. Bár az első felvonásban mintha nem talált volna a hangjára, a második részben a Winner takes it all című dalnál megfagyott a levegő.
A Sophie-t alakító Muri Enikő hangulatos, kellemes játéka magával ragadó volt. Bár a mosolya néha kicsit görcsös volt és levakarhatatlannak tűnt az arcáról, önmagában dinamikus kirobbanó alakítást nyújtott.
A Tányát és a Rosie-t alakító Ladinek Judit valamint Balogh Anna a dögös, bár kicsit generálozásra szoruló, de még szexi, ámbár már félviccesen bombanő karaktereket olyan elemi erővel mutatták be, mintha egy Grease típusú amerikai filmből szalasztották volna őket.
Egyszóval majdnem mindenki hozta a saját rajzfilmes karakterét, és a félig parodisztikus, félig ehhez a fajta világhoz szorosan kötődő fincsi hamburger-boldogságot.
És bár az egész előadás a szuperprodukció rémével fenyegetett végig, érthetetlen volt, hogy miért kell szólódaloknál nem létező vokalisták vokálját hallgatnom. Bár lehet sejteni, hogy az ABBA fiúknak ez volt a kívánsága, de amikor egy ember három szólamot énekelt, ott számomra megszűnt a dal, a történet, és még ennek az elrajzolt rajzfilmvilágnak a vélt hitelessége is.
Az előadás legvégén aztán persze koncertbe torkollik a történet. Mintha azt mondanák: na jó, most ennyi jutott eszünkbe, úgyis csak az ABBA dalok érdekelnek benneteket. Most kicsit megszabadulhattok a történettől, amely minőségben, színvonalban – mondjuk ki – nem igazán méltó ezekhez a dalokhoz.
Viszont a Mamma Mia életérzést totálisan, elemi erővel áttolták az arcunkba. És innen nézve az alkotók és játszók nagy százalékban jól végezték a mesterségüket. Persze még ez a sok energia befektetés is mind hiábavaló lett volna, ha mondjuk anno kimaradtak volna a hetvenes évek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: