Annyira francia, hogy besírok, annyira abszurd, hogy bevigyorgok, annyira szórakoztató, amennyire épp még ízléses, és annyira feszegeti a határaimat, hogy nem állok fel, és nem hagyom el a mozit. Őrület a köbön, avagy megelevenedő idióta képes könyv, talán így jellemezhető leginkább a Nicolas az iskolában című családi vígjáték.
A történet A kis Nicolas című klasszikus gyermekkönyvből készült (ez a film francia címe is). Így aztán nem is akar túlmutatni egy vicces, kedves, néha kicsit bizarr sztorin. Nicolas, az átlag sulis kissrác megtudja, hogy haverjánál kis tesó lesz, és ugye egy kis tesó hozza magával a tragédiát, vagyis mi lesz a nagy tesóval. Minderre gondolati fűszerként ráborul egy csomó mese, na meg az osztálytársak ijesztgetése. Például ott az apa a mesében, aki az erdőben hagyja a fiút. És persze Nicolas szülei hova akarnak menni a hétvégén? A kisfiú úgy dönt, szembeszáll a leendő kis öccsével. Akiről persze mi tudjuk, hogy nem is lesz.
Laurent Tirard rendező (ő rendezte az Asterix és Obelixet is) egy percre sem hagyja el kliséparódiáit. A film attól működik, hogy Nicolas kivételével minden kis nebulót egy erősen eltúlzott gyermeki tulajdonsággal azonosít, és ezt elviszi a végletekig. Van a stréber, a mindenben hibás, a haspók, full gazdag meg ami egy osztályba kell. Ezek a fiúk aztán a legkülönbözőbb szituációkban sem teszik le azt a bizonyos terhet, amit nekik szánt a rendező. Így aztán a haspók tornaórán is eszik. A stréber behisztizik az orvosi vizsgálat előtt. Csak akkor nyugszik meg, amikor a tanár lekenyerezi egy jó kis feleltetés lehetőségével.
Ebben a környezetben a gyermekien normális gyermek is kap egy finom furcsa árnyalatot, és részévé válik ennek a megfilmesített képeskönyvnek. És persze az „iskolai személyzet” sem teljesen százas. A pedellus a frusztrált rendőri attitűdjeivel válik a gyerekek előtt is nevetségessé. A helyettes tanító néni sem több mint egy elgonoszított boszorkány.
Nicolas szülei sem kapják meg harmadik dimenziójukat. Rajzfilmszerű lényük végig mulatságos. Szóval nem kell a gyerek-szülő viszonyba mélyen belelátnunk. Nincsenek valódi megható pillanatok. Gegek vannak, kabaré-szituációk, és a gyermeki agyak totális kiforgatása. És hogy mikor játszódik a történet? Na, ez az, ami a legkevésbé sem érdekli az alkotókat. Talán inkább az a fontosabb, hogy hol játszódik a történet. És ez a kort is megmagyarázza. Egy jól kitalált képeskönyvben vagyunk, amelyet érdemes olvasni, forgatni, kiforgatni.
Kal Pintér Mihály
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: