Minden jó, ha rossz a vége

Örültem, amikor Adam Sandler elkezdte kijátszani a karaktert. Csak az a baj, hogy ez a finoman megkomponált jelenetsor a bevezető volt (Illetve a bevezető utáni bevezető). A Cipőbűvölő talán minden Adam Sandler filmek legszolidabbika. Persze közel sem eredeti filmművészeti alkotás, még kevésbé nevezhető valóban szolid filmnek. A klisék nem zúdulnak ránk, inkább csak csepegnek.

Száz évvel ezelőtt egy cipész egy fura tűzőgépen javította a cipőket. A múltból nyitunk, és látjuk, hogy egy évszázaddal később a cipészüzem is megvan, a legfiatalabb leszármazott is serényen dolgozik, csak valahogy a kor nincs már meg mindehhez. Már semmi sem trendi, és neki sincs kedve tovább vinni a hagyományokat. Persze csinálja, hiszen ez a sorsa, ebből nem igazán lehet kijönni. Kis mellékutca, sok cipő, egy otthon várakozó idős anyuka és a napi rutin. Ja meg a fodrász, aki atyai haver, jó fej, vele lehet beszélgetni, ha épp nincs kuncsaft. Talán maradhatnánk ennyiben, és lelkizhetnénk másfél órán keresztül. De akkor beindul az a bizonyos testcserés támadás, amely az amerikai filmek bizonyos hányadánál már többször elkápráztatott minket.

Már a nulladik jelenetben előkerül, a „ha az ő cipőjében lennék” szlogen, amelyet a film teljesen komolyan vesz. Főhősünknek ugyanis elromlik a modern tűzőgépe, és megtalálja a pincében a száz éves csodamasinát. Az azon varrott cipőket ő maga is felpróbálja. És csodák csodája: mindig azzá válik, aki a cipő tulajdonosa. Egy idő után szenvedélyévé válik a testcsere, és elkezdi vadászni a 10 és feles (43-asra le nem fordított) cipőket. Természetesen a filmben mindenkinek ez a mérete. Így aztán könnyen megoldhatja a történet egyik amerikai filmekben agyonhasznált kliséjét, vagyis azt, hogyan ne feküdjünk be az építkezéssel foglalkozó multi cégeknek.

Na, itt már előkerülnek a maffiózók, a leszámolások, a szerelmi kalandok, a kipróbált luxuskocsi, miközben a fő aktivista lány természetesen az előre megjósolható szerelmi beteljesedés reményével is kecsegtet. Aztán jön a régen a papa elhagyta a mamát szívszaggatás. Itt is segít a testcsere. Szóval a humor, kaland, szerelem szentháromság profin adagolt. Aztán jön a végső csavar, amelyre persze jó esetben lehet számítani. Na, ott aztán beindul a film totális szétzüllesztése. Mintha azt mondanák, ezt az egész szart nem is kell komolyan venni. A számomra ízléstelen happy end paródia tulajdonképpen úgy ütötte agyon a filmet, hogy csak úgy nyekkent. Aki megnézi, megtudja!

Mindezt leszámítva a Cipőbűvölő nézhető, élvezhető, sőt mi több néha még szerethető film is. Egyszeri megtekintésre mindenképp javasolt.

Kal Pintér Mihály