Hol vagyunk, mikor vagyunk, és kik ezek? Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmje szürreálmorzsákból alkot valami finoman bizarr, elegánsan meghökkentő szomorúan kacagtató haláli elegyet. Szó szerint haláli, hiszen itt mindenki meghal, aki férfiból van, és nem úgy szerelmes Lizába, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. És nem csak a férfiaké a halál kiváltsága.
Liza Csudapesten élő szürke egérke. Hamupipőke hozzá képest egy vadbarom. A harminc éves ápolónő tudja, most érkezett el a pillanat, hogy a szerelem rátalálhasson. Így aztán megkapja kétórás kimenőjét Márta nénitől, aki sokáig élt Japánban, ott özvegyült meg, és az ő révén ismeri meg Liza Tomy Tanit, a fiatalon elhunyt japán énekest. Tomy szelleme jelenti Liza számára a színt a szürke világban. A lány, ahogy harminc éves lesz és megkapja a kimenőt, mint egy mesehős, elvándorol saját kis csodájának színhelyére a Mekk Burgerbe, és várja, hogy rákacsintson a szerelem. Aztán ahogy a férfiak közelednek felé, úgy el is haláloznak. Ez a rókatündér átok. Persze úgy tűnik, hogy Tomy, aki talán maga az ördög, épp így keveri a kártyákat. Egy biztos, a nagy Ő-t meg kell találni, hogy megtörjön az átok, és ne legyen Liza közelében több tragédia.
Csudapesten járunk, ez egyfajta alternatív retro világ. Minden kicsit szakadt, kopott. Egy kicsit szocialista, kicsit kapitalista, kicsit utópisztikus, fura hely. Mintha a hatvanas-hetvenes évek és a mai modern kor alakulna át valamiféle megmosolyogtató, csúnyácska mesevilággá. Itt semmi sem túl szép, viszont semmi sem túl csúnya. Az emberek például elrajzolt rosszak, lepukkant hősök, rajzfilmszerű bájgúnárok. Liza a megtestesült naivitás, a túl jó mesehős, és ezen a szerepen egy percig nem változtat. Hozzá képest tud minden nagyon csúnya lenni. És akkor ott van Zoltán zászlós, a kivétel, a királyfira egyáltalán nem emlékeztető kicsit mese-, kicsit akcióhős saját magyar extra kispolgári jelmezébe bújtatva. Ezen a világon belül ő a halhatatlan lovag. Csak itt a sárkány feje nem sárkányfejből van. A valóság ugyanis sokszor bekacsint. És persze nem feledkezhetünk meg a szürreális happy endről. Hiszen ez mese, amelynek aztán nagyon végződnie kell.
A Liza, a rókatündér a közelmúlt egyik legizgalmasabb magyar filmje. Megfér benne a Monthy Python stílus, a „rajzfilmmel”, a mai magyar valósággal és valótlansággal. A tragikomédia a kabaréval, a giccsparódia a valódi fájdalommal. És bár a film cselekménye abszolút követhető, végig úgy érezzük magunkat, mintha az egészet csak álmodnánk. A gegeknek se szeri, se száma. Szerintem érdemes többször megnézni, hogy mindenre felfigyeljünk.
Például a filmben mindig előre leírják, hogy épp ki lesz a következő áldozat. Ezeket szépen be is számozzák. Az első Márta néni, és talán nem véletlen, hogy a nyolcadik lett Henrik.
A Liza, a rókatündér nemcsak jó film, de szép is. Az operatőri munka meg tud teremteni egy olyan világot, amelyben talán élni nem szeretnénk, de kalandozni benne Lizával mindenképpen izgalmas utazásnak ígérkezik.
Kal Pintér Mihály
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: