De ki is az a Stravinsky? Az a bizonyos orosz francia, aki New Yorkban halt meg és Velencében temették el? Vagy ő maga a huszadik század. Az extravaganciát már teljes egészében maga mögött hagyó öltönyös őrült géniusz?
Vagy ne túlozzunk? Fischer Iván és a Fesztiválzenekar minden évben extra dózisban lök nekünk egy zeneszerzőt. Ez a fülünk maratonja. Bírjuk, amíg bírjuk. Idén Stravinsky munkásságával ismerkedhettünk a Művészetek Palotájában, mintegy tizenkét órán keresztül.
Stravinsky szerint a zene nem szól semmiről. A zenének a saját zenei problémáit kell megoldania. A komponista legismertebb művei mégis azok a bizonyos Gyagilevvel közösen létrehozott balettek, amelyek a műfajt megújították. De mi köti össze a Tavaszi áldozatot és mondjuk a Pulcinellát? Van-e a két egymás után született mű között bármiféle zenei összefüggés?
A Sacre (Tavaszi áldozat) Stravinsky életének egyik csúcspontja. Egyfajta ritmikus orgia, amely a korabeli sznobokat és konzervatívokat egyaránt vonzotta. Az előbbiek minél kevésbé értették, annál jobban tapsoltak, az utóbbiaknak meg volt hol elhasználni a megrohadt paradicsomokat. A Tavaszi áldozat egy kiválasztott lány haláltánca. Egy törzsi rítus, amelynek a célja nem más, minthogy a lány halálával elűzzék a telet, helyet adva a tavasznak.
Stravinsky zenéje vad, végletes, nem kifinomult, légies balerinák röpködését kívánta meg. Itt nem emelkedünk fel, hanem fetrengünk a földön, szenvedünk. Sokan azt várták, hogy Stravinsky tovább feszíti a húrt. Aztán megszületett a Pulcinella, a mester neoklasszicista korszakának egyik kezdeti, és talán legjelentősebb műve. De a húr nem feszült tovább, sőt.
Stravinsky nem igazán kedvelte Pergolesi zenéit. A feladat pedig adott volt. Újra kell értelmezni a huszonhat éves korában elhunyt barokk komponista bizonyos motívumait, és ezekből kell komponálni egy igazi huszadik századi neobarokk balettet. Stravinsky, Gyagilev unszolására belement a játékba, sőt mi több, meg is szerette Pergolesit. A Pulcinella mégsem egy barokk zenei montázs lett, hanem egy új minőség, egy valódi modern mű. Persze mi a modern? Ahogy Stravinsky mondta, a modern felett hamar eljár az idő.
A folyamatosság megszakadt. Új balett, új koncepció, új stílus. Maradt a kísérletezgetés. Senki nem hitte volna, hogy élete vége felé Stravinsky még a szeriális zenével is kacérkodik egy kicsit. Schönberggel ellentétben ugyanis a mester soha nem volt a tizenkétfokúság feltétlen híve. Aztán megszületett a Requiem Canticles. Stravinsky ezt csak egyfajta „zseb-requiemnek” hívta. Miután ez majdhogynem az utolsó kompozíciója volt, feltételezhető, hogy sajátmaga számára írta a művet, amit a temetésén el is játszottak.
A Stravinsky maraton 11 koncertje bőven adott lehetőséget arra, hogy ismert és kevésbé ismert műveken keresztül képet próbáljunk alkotni a zeneszerzőről. Stravinsky azonban nem adja magát ilyen könnyen. Zenéi eklektikusak, mintha három-négy komponista egyszerre dolgozna a szerzőben. Pásztory Ditta nemcsak férjét, Bartók Bélát tartotta zseniálisnak, hanem Stravinskyért is rajongott. mégis a virtuóz ritmusok, a zseniális kompozíciók mögött kevésbé érezte magát az embert, a humánumot.
A maratonon a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarától a Liszt Ferenc Kamarazenekarig a Budapesti Fesztiválzenekartól a MÁV Szimfonikusokig igen sokan léptek fel. Szokás szerint idén is bemutatkoztak zeneiskolás gyerekek, akiknek nem volt könnyű dolguk, hiszen Stravinsky nem kötelező anyag. Ők kifejezetten erre a koncertsorozatra készültek fel. A Pulcinellázhoz Bozsik Yvette koreográfiát készített, A katona történetét félig szcenírozott előadásként Alföldi Róbert rendezésében láthattuk.
A Tűzmadár ünnepélyessége, a Sacre vadsága, a Pulcinella új-régi hangulata, a Zsoltárszimfónia feszes eleganciája, a Mennyegző igazi orosz hangulatú zenei világa mind más-más élménnyel gazdagít. Éppen ezért tizenegy koncert alatt sem lehet Stravinskyt megunni. Bár nehéz választani, az egyik legnagyobb meglepetés a számomra eddig teljesen ismeretlen Hegedűverseny volt. A MÁV Szimfonikusok és Kelemen Barnabás virtuóz játéka minden várakozásomat felülmúlta.
Talán a maratonra legjobb orvosság egy újabb maraton. Már csak egy évet kell várni.
Kal Pintér Mihály
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: