<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Kultissimo.hu</provider_name><provider_url>https://kultissimo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kultissimo</author_name><author_url>https://kultissimo.cafeblog.hu/author/konyaorsi-kultissimogmail-com/</author_url><title>Állványozott szerelem</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://kultissimo.cafeblog.hu/files/2019/06/karenina.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-thumbnail wp-image-579&quot; src=&quot;https://kultissimo.cafeblog.hu/files/2019/06/karenina-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Nagy András &lt;em&gt;&lt;strong&gt;Anna Karenina&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;-átirata a POSZTon, a József Attila Színház előadásában.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;!--more--&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;Nagy András&lt;/em&gt; gondolt valamit az &lt;em&gt;Anna Kareniná&lt;/em&gt;ról, 1988-ban meg is jelent a mű, a SZÍNHÁZ folyóirat mellékletében. A dráma főszereplője a pályaudvar, minden itt zajlik, egyfajta metaforája a tébolyban rejlő rendszernek és a rendszerben rejlő tébolynak. &lt;em&gt;Telihay Péter&lt;/em&gt; a József Attila Színházban síneken mozgattatja a díszletelemeket: ami nem vastraverz, azt a mellékszereplők tologatják ide-oda, legyen az egy karosszék vagy egy íróasztal – sőt Az Íróasztal, hiszen mind a két Alekszej (Karenin és Vronszkij) íróasztala ugyanaz a lepukkant darab, jobbszélen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A többi mind vastraverz: egy pályaudvaron jönnek-mennek a szereplők, az első tánc, A Tánc is itt zajlott, itt várnak a fő- és mellékszereplők valamire, egymásra, semmire, csak úgy… A monumentális szimbólum itt-ott megbicsaklik (a belógatott vászonra vetített naplementénél kicsit csikorgatjuk a fogunkat, eztminek, namindegy), lehet föl-le húzogatni, festői látványt produkálva innen-onnan megvilágítani. Az Anna Karenina pályaudvar, ez a félbehagyott, a szerelemnek állított emlékmű akár az előadást is szimbolizálhatná: a Karenina, Anna a ki nem használt lehetőségek előadása. &lt;em&gt;Létay Dóra&lt;/em&gt; a címszerepben az első felvonás alatt lassan melegszik be, a második felvonásban kócosan, elkent sminkkel lassacskán hajlandó átadni magát a feladatnak. Mellette &lt;em&gt;Gazdag Tibor&lt;/em&gt; Kareninjének fokozatos őrülése már-már nevetséges. Igaz, a POSZT alatt nagyobb térbe került az előadás, így a több ponton is láthatóan rosszul kiszámított hosszúságú séták, lépések, mozdulatok zavarhatják a színészeket, a nézőt pedig az, hogy sokszor nem érti az elhangzottakat (legalábbis a földszint 14. sorának közepén erős problémák adódnak).&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Telihay Péter rendezése allegorikus képeket is tesz a színpadra: Annát táncosok veszik körül, az érzelmek hullámzását olykor szó szerint megjelenítve, már-már szájbarágva, olykor pedig egy-egy villanásra érzékeltetve egy adott momentumot, ami a világítás pontatlanságai miatt (igen, a fesztiválkörülmények) sokszor elsikkad. A szöveg avétossága talán erősebb kezű dramaturgi munkát igényelt volna, de&lt;em&gt; Szokolai Brigitta&lt;/em&gt; tisztelettel bánt vele. Pár szövegpoén így aztán egyszerűen kiugrik a környezetéből, kizökkenti a nézőt a nagyívű regény nem kevésbé nagyívű színpadi átiratának tisztes előadásából…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(fotó: poszt.hu)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://kultissimo.cafeblog.hu/files/2019/06/karenina-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>